Blog

Régebben hajlamos voltam szigorkodni,így azt gondoltam,a szobrászat önjogán szent valami./mi másért tiltaná a tízparancsolat mindjárt dobogós helyen, miszerint „ne csinálj magadnak faragott képet.”..?/ Kajánabb mestereim ezt a borotválkozás tiltására értették,ti.,hogy ezért van annyi szakállas szobrász.Bajszos ősöm ebben a témában pedig azt nyilatkozta,hogy ő nem magának csinálja.

Akárhogy is ,ma már valamivel megengedőbb vagyok,bár azt így kategorice továbbra is gondolom,hogy minden szobor az egyensúlyról szól,a többi csak léha cifraság, amely léhaságokat annyira szeretjük,hogy a lényeg az egyáltalán nem is érdekel,amúgy különösebben engem se.

Azt is gondolom ,hogy a szobrász köteles új utakat járni,ami más néven ugye az avantgard,de ezalatt nem az értendő hogy menni valami divat után,hanem mindig tényleg újat./ helyzetünket tekintve itt a nap alatt,ahol véleményes,hogy egyáltalán van e bármi új ,ez önmagában kihívás./

Azt is gondolom még,hogy a szobrász nem függhet attól amit éppen csinál /se anyagilag, se máshogy/ Ezt a legnehezebb megcsinálni,pedig enélkül nincs szabad művészet.